A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a régebbi korokban a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeztek. A farsanghoz a keresztény naptárban nem kötődik jelentős vallási ünnep: inkább a néphagyományokra épül. 

Manapság a farsang egyre inkább egy óvodai (esetleg bőlcsödei), és kisikolás jelmezbál szinonímája lett. 

A mai szülők még biztosan emlékeznek a saját gyerekkoruk farsangi bulijaira. Akkoriban a ovis és iskolai álarcos bálokon meglátszott, hogy melyik gyerek anyukájának (apukájának) van a legtöbb szabadideje és/vagy kreativitása. Akkoriban a legtöbb fiúra ráadtak egy kockás inget, egy kord nadrágot (esetleg egy Trapper farmert), a nyakába kötöttek egy kendőt, és a kezébe nyomták a játék-pisztolyt: készen is volt a cowboy vagy éppen seriff jelmez. Picit merészebbek fiús anyukák próbálkoztak még a kalóz jelmezzel is. A kislányok között pedig valószínűleg minden farsangi bálban túl reprezentáltak voltak a Piroskák és a Hófehérkék. Persze itt eszembe jut Kőhalmi Zoltán ide kívánkozó elbeszélése a saját gyerekkori farsangi jelmezéről: igen, voltak kreatív próbálkozások már akkor is.

Ma talán csak annyi a változás, hogy a szülők kreativitása helyett legfeljebb a pénztárcájuk vastagságát lehet felmérni a farsang során. A fiúk többsége most éppen ninjának, Supermennek, Star Wars szereplőnek öltözik. A lányok nagyobbik hányad pedig hercegnőnek, királylánynak, tündérnek. A különbségek abban vannak, hogy van olyan gyerek, akinek a három ezres jelmez jut, és van akinek a tízezres - ez utóbbiakhoz a különféle kiegészítők is még jó néhány ezer forinttal könnyíthetik meg a szülői pénztárcát.

Persze a lényeg ma is, meg a mi gyerekkorunkban is az volt, hogy a jelmezbe öltözött lurkók jól érezzék magukat, és azt érezzék, hogy az ő jelmezük volt a legmenőbb (de legalább jövőre az övéké legyen a legmenőbb).